Ezért ismételten az államtitkársághoz fordultunk; levelet írtunk Czunyiné dr. Bertalan Judit Államtitkár Asszonynak, amit november 14-én elküldtünk számára.
A kérésünk a következő:
„… tisztelettel kérjük Önt, támogassa törekvésünket az alábbiakban:
- Kérjük, a közszférában foglalkoztatott köznevelési nyugdíjas szakértőkre, a 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat 1.2 bek. (a felsőoktatási intézményekben oktatói, tanári vagy tudományos kutatói munkakörben foglalkoztatott személyekre vonatkozó) rendelkezés kiterjesztését
- Kérjük Önt, hogy mérlegelje olyan döntés meghozatalát – hasonlóan a kórházakban foglalkoztatott nyugdíjas orvosokhoz – hogy a nyugdíjas köznevelési szakértőket továbbfoglalkoztatásuk esetén ne érje anyagi hátrány, amely a felfüggesztett nyugdíj elvesztésével járna”
Indoklásunkban az alábbiakra hivatkoztunk:
A szakértők számára – így a nyugdíjas szakértők számára is – elsősorban a közeljövőben bevezetendő tanfelügyelet, illetve pedagógus minősítés kereteiben lesz lehetőség a feladatvállalásra. A jelentkezését sem fogadják el azonban annak, aki nem rendelkezik oktatási azonosító számmal, így a nyugdíjas szakértőket abból is kizárják, hogy ha a későbbiek folyamán, esetleg egy rendeletmódosítás következtében lehetőségük legyen a tanfelügyelet, vagy a pedagógus-minősítés munkájában részt venni (az elvégzett tanfolyam lehetővé tegye a munkavállalást).
A kormányhatározat következtében olyan, nagy szaktudással és nagy tapasztalattal rendelkező szakértők esnek ki a rendszerből, akik elvesztése pótolhatatlan veszteséget okoz a pedagógus pálya számára.
Természetesen megértjük, hogy a munkanélküliségi mutatók ismeretében a közszférában betölthető munkahelyeken, vagy az egyedileg felmerült feladatokban, elsősorban az aktív munkavállalókat alkalmazzák, ezzel is elősegítve a munkanélküliség csökkentését. Másrészről azonban kormányzati érdek lenne azon szakértők alkalmazása, akik nagy gyakorlattal és nagy tapasztalattal rendelkeznek a köznevelés területén. A nyugdíjas köznevelési szakértők ilyenek. Tapasztalataik átadására nagy szükség lenne.
A szakértői munkában elsősorban az a tapasztalat a legfontosabb, amelyet a pályán hosszú időn át szakmai munkát, majd az erre alapozott szakértői tevékenységet folytató szakemberek szereztek meg.
Fontos megemlíteni, hogy az új köznevelési törvényben – nevéből is kitűnik – kiemelkedő hangsúllyal van jelen a nevelési feladat, ez azonban az elmúlt 20 év közoktatására egyáltalán nem volt jellemző. A korábbi NAT sem tartalmazott – sajnos – nevelési feladatokat. Ezért, a törvény szándékainak megvalósulását, ma elsősorban azok a nyugdíjas szakértők (és pedagógusok) tudnák legeredményesebben segíteni, akik valamikor elsajátították, és a gyakorlatban megtapasztalták azokat a pedagógiai fogásokat, amelyeket a korábbi nemzedék (a 30-as, 40-es években diákoskodó) pedagógusaitól láttak, megtanultak.
A levelet tehát elküldtük, továbbra is várjuk az állásfoglalást.
Bella Tibor Jurecz Emil
elnök főtitkár